Na jó, gyerekek, ez a nap is eljött, beszéljünk a sztori-írásról!

Mit tudhat ez a mezei blogger enem is olyan rég fejeztem be egy gy nagyszabású, és összekapcsolt történet megírásáról?! - kérdi az átlag rétinyúl

Nos, jómagam nemrégiben fejeztem be egy kicsivel összehangoltabb manga forgatókönyvét, ezért állíthatom már, hogy tisztában vagyok a nehézségekkel, amikkel egy író szembe találhatja magát.
Nem egyszer akadtam el jómagam is a történet futtatásában, de egy dolgot bizton állíthatok: egy hatékony elme képes időt, és kreativitást dobni a botmixer alá, és e kettő elegyéből egy palacsintatésztát keverni, amit megtölt szereplőkkel, eseményekkel, meg fincsi-fincsi tejszínhabbal, és kész is egy szénhidrátban gazdak, nyomokban mogyorót tartalmazó történet. Csak idő, és kreativitás kell!
...meg mondjk motiváció, de erről később!
Alkalmak, és esedékes ötletek hiányában viszont nem lehet semmit sem elcseszni, ugye?
Na várjatok csak, rétinyulaim!

Történet!!!

Okés, szóval két részre fogom osztani ezt a kritikát. Az első felében az első, majd értelemszerően a későbbiekben a második évadról teszek megállapítást.

Szótlanul!
Az első évad sztorija úgy kezdődik, hogy a fiatal, és nyilvánvalóan szereleméhes Kaneki Ken megtalálja élete szerelmét, aki, azon kívül, hogy jó pár évvel idősebbnek néz ki, a tetejében még egy szén-alapú, metamorfizált homunkulus-élőhalott, akit a Sátán maga arra teremtett, hogy az apokalipszis után felzabálja a szemétté vált emberi tetemeket a...

Na jó, nem!

Ez a ghoul igazából csak annyiban közös a folklore-al, hogy embert eszik, azon kívül meg a csápoknak nincs komolyabb jelentése. A lényeg, hogy ezek ilyen lángoló energiacsóvát a gerincükből kinövesztő... szocialisták?

Na jó, mostmár tényleg abba fejezem!

Szóval ja, Kaneki összejön egy ilyennel, és mit ad halálisten, hátsó szándéka felzabálni a szűz ifjút, de igencsak.
Rise - ja, most mondd, hogy nem a rizs jut eszedbe elsőnek, mikor meghallod a nevét! - azonban mohó-mód játszik a zsákmányával, így bekergetve egy építési területre, súlyos sérüléseket okoz mind két fiatalnak az acél gerendázat.

Rise belehal a "balesetbe", Kaneki viszont épphogy túléli, Rise szerveivel a testében, így téve őt fél-Ghoullá.

Oké, emlékeztek, mit mondtam a sztoriról az elején? Nos jó, mert ez itt kifejezetten kreatív.
Úgy értem... na! Ilyet még csak játékokban lttunk! - mondjuk ott kétezerszer, de leszarom! úgy bizony!
Kaneki dolga innentől kezdve a Ghoul tömegbe, és az emberi társadalomba egyszerre történő beintegrálódás, és az állandó harc az emberségéért.

Igen, az a szokásos "bízz magadban, veled van az erő" típus, de kifejezetten jól van használva.

Aztán a látvány!
Hát, srácok, a képek magukért beszélnek, a grafika fantasztikusan néz ki pár helyeken, DE, hogy Shirin Pneuma kritikájából idézzek, minden csak ott szép, ahol a papok táncolnak.

Ha az első évadban nem is tűnek fel, a másodikban MÁR BIZTOS FEL FOG, hogy a reflektorfényben létező objektumok vannak csak fényezve, és a többit lazán nevezhetnénk egy tál paprikás krumplinak, egy japánkakas mögött. - akinek ez kicsit sok, olyan, mintha egy tyúkólba bevágnék egy albínó pávát. Szép, amit nézni kell, de jó lenne, ha az se lenne ótvar, amire véletlenül téved a tekintetünk.
ÉS EZ KÜLÖNÖSEN ÉRVÉNYES A MÁSODIK ÉVADBAN!
Komolyan... mindig van EGY dolog, amiről szól az adott jelenet, a többi dolog meg monoton szürke, vagy valami elmosott sárga.

Aztán!

A kidolgozatlanság... hát, van is, meg nincs is.
Például elmondják, hogy több féle testfelépítésű, és ennek megfelelő harctechnikájóú Ghoul van, de ebből egynél többet nem ismerünk meg.
Elmesélik, hogy a Ghouloknak egyéntől függő helyen nő ki a hátukból a csápjuk, mégis, ezt egy wikipédiás keresés előtt meg sem mertem kockáztatni.
Meg amúgy miből vannak ezek a csápok? Kövesített vér, vagy... a hit ereje... vagy megszarusodott Ghoul bőr, mint a lovaknál?

Ahh, mindegy, mindegy. Végre elértünk a részhez, amit annyira vártatok.

A második évad

És... mi a problémám a második évaddal a grafikától eltérve?

Hát a cseszett történet!

Ugye... Kanekivel történt "valami" az első részben, csak hogy ne kelljen spoilerszekciót nyitnom, és emiatt a valami miatt beáll az Aogiribe, ami valamiért egy masszázs-ház nevére sandít, inkább, mint egy kivégzőosztagéra. Aztán kávét iszik, meg néha rosszul érzi magát.

A bajom csak az, hogy EZ volt a spoilermentes sztori! Ennyi! Kész! Vége van! Pont. Vagy felkiáltójel!

Az író 12 résznyire nyúzott szét valamit, amit egy három részes OVA keretein belül le lehet rendezni.

És nem az a bajom, hogy nem történik semmi! Az a bajom, hogy ezt az író is pontosan tudja!!!
Épp ezért tele teszi a sztori madzagját zavarkeltő ruhacsipeszekkel.
Ott van az a fehér hajú gyerek, - nevére se emlékszem - na neki például semmi keresnivalója nem volt a madzagon. Arra kellett, hogy valaki meggyászolja a furcsa hajú öregurat, mikor meghal.

Aztán van az a nyomozó srác, akit folyton felülmúl az a másik... áhhh! Túl sok szó, túl kevés tartalom!

- sajnálom

De az anime második évadja nem szól másról, mint - mondjuk ki - emberek szomorkodnak helyeken!
És mostantól hozok egy szabályt. Minden anime tökéletesen jellemezhető a vége alapján.

Angel Beats! - szarrá bőgöd az íróasztalodat
Death Note -súlyos dolgok, súlyos következményekkel
Elfen Lied - "Csak most takarítottam fel az íróasztalt!!!"
Corpse Party - "meg akarok ölelni valakit!"

És akkor itt van a szabályom iskolapéldája!
Akit nem érdekel a spoiler, görgessen le az értékelésig, nem érdekel! Nincs mit elrontani!

Ahhh... oké, gyerekek. A Tokyo Ghoul második évadjának vége az... hogy Kaneki a sztori miatt megmurdelt barátját a karjaiban tartva elmegy az emberek bázisára, és ott... öhm, leteszi?
Én meg csak néztem, és tudjátok mit? De ja vu-m volt. Ahogy így Kaneki csak sétál, és sétál, és sétál, mag nézeget balra jobbra, én meg az órámra...
Aztán végül eszembe jutott, honnan jön a de ja vu, és egy olyan facepalmot csapattam, hogy a mögötem lévő fal adta a másikat.
Mert hol láttam már ilyet ezelőtt?

Teljesen le voltam sokkolva, hogy ez most egy Family Guy-os utalás, vagy tényleg ennyire nem volt mivel kitölteni a játékidőt?
És jó, jöhettek azzal, hogy ez egy érzelmes pillanat volt, ezért hagynia kellett a nézőt megpihenni, és szembesülni a valósággal, ami ebben a világban létezik... HÁT, NEM!
Lehet, bekaphatom ezt az ütést, csak az a baj, hogy eddig rengeteg anime vége bánt remekül a csenddel, és ott rend szerint működött is.
Megismétlem, működött.
Ez így meg inkább úgy maradt meg bennem, hogy erről csinálhatnék egy szinkronparódiát, és esküszöm több embernek tetszene, mint az eredeti vég.
És hogy mi ez a vég, kérded?
Kaneki a végén megáll valahol, felkel a nap, aztán a pofánkba küldenek valami kendőt.

Megérte, mondhatom. És nem, egy mellékszereplő helyzete sem lesz megoldva.

Hát nem tudom, kedves Tokyo Ghoul, de ennek így hosszútávon baromira nem lesz jövője.

És azt is nagyon remélem, hogy a túlbuzgó squere enix, - vagy ki a halálisten forgalmazza ezeknek az idiótáknak a pizzáravalót - nem feni a körmét egy harmadik évad bukott tervein. Azért annyi még egy kiadónak is van becsületből, hogy selejtes terméket ne dobjanak piacra.
Bár ahogy a most kiadott játékaikat elnézem... oh, p'csába!

Értékelés!

 Hát, gyerekek, én, ha őszinte értékelést kértek, NEM igazán ajánlom ezt az animét... túl sok a lyuk, túl kevés a thrilling. Ha mégis nagyon ajánlgatják a barátnőid, - vagy barát-fiérfiaid - csak azt tudom, mondani, mint a Kuroshitsuji esetében: az első évad bőven elég, ha nem akarsz olyan rokkant lenni miatta, mint én.
Jesszusom, most vettem észre, hogy ez már a második anime aminek tűzre való a második évadja...
Mondjuk a Black Butler elsőjét azért békén hagyja a második...

Tényleg, srácok! Tényleg meg tudnék bocsájtani minden hibáját az első évadnak, és magnézésre jónak, sőt baráti társaságoknak beszédtémaként ajánlanám, ha nem lenne a francos folytatás.
Nem azt mondom, hogy felesleges, nyilván a sztorit le kellett zárni valahogy, de... hát, bárhogy, csak ne így.

Nos, én ma is Nyúl voltam, köszönöm, hogy végigolvastad!
Ha van anime, amiről szívesen hallanád, hogy véleményezném, vagy szénnéoltanám, küldd el a címét a georabbitstudios@gmail.com címre, és maradj mindig életben! - úgy nem lenne mit vadásznom, ha nem...
Jó éjt!