Heay! Rég volt már, szinte túl rég!
- De hát miért nem voltál ily sokáig, Nyuszi-san?

- Hát azért, mert lusta vagyok, mondom én!

Ja, ja, nos igen, elindult egy csatornám a youtube-on, ami eddig csak szájtömő tartalmat sugároz, ala Dead Space 3 végigjátszás.
De!

Nem hagyom veszni amit felkezdtem, és soha nem eszek mégegyszer csirkemájat.

Mi a tanulság?
A sok hentai meghozza az étvágyat, de a sok yaoi kihozza a groteszk kreativitást!

Asszem... nem személyes a tapasztalat, de feltételezvén, hogy olvasóim bő 90%-a 12-17 éves lány, teszem azt, egy megnyerő karaktert alakítok ki ilyesféle szimpátiákkal.

Mostantól pedig megpróbálok visszaállni a vasárnapi kritikahozatalra, bár ez még mindig kedv, és animefüggő.
Akárcsak én! - szar szóviccek Nyuszi-sannal... ja, ez is visszatér...

Nos, szögezzük le kezdésnek, hogy a Black Rock Shooter nevezető animét még nem láttam befejezésig, és rögzítsük sávra - akármit is jelentsen az - hogy ennek tudatában írom ezt a kritikát.
Ja, úgy a 6. résznél hagytam abba, DE egyáltalán nem azért, amiért a Deadman Wonderland-et, azt a halálistenverte - melléknévi igenév, ezért kis betű - mocskot, amit egyesek nem-tudom-hány csillagra magasztaltak.

Nem tudom, mennyire, de biztos, nem érdemli meg!

Szóval, jelenlegi animénket azért hagytam abba nézni, mert közbejött, hogy kritikát írjak róla, és most beszéljünk egy kiccsit a metaforákról!

Nem, Nyuszi-san nem egy unalmas magyartanár!

Szóval, mint azt tudjuk, a Metafora egy szövegben használatos kifejezőeszköz, mely a legjobb módot nyitja arra, hogy megtanítsuk érezni az olvasót.
Igen, régebben, sőt még most is azt vallom, hogy az írás nem ott kezdődik, hogy leírsz egy érzelmet, vagy látványt, hanem ott, hogy megtanítod az olvasód úgy érezni, és látni, ahogy azt te teszed.
HADD ÁBRÁZOLJAM EZT EGY METAFORÁN KERESZTÜL!
Ha mondjuk az írás célja az emberülés lenne, és a Történés a fegyver, akkor a Metafora benne a töltény.

Whao, egyre mélyebb, és mélyebb tartalmakat csalok a fejecskétekbe, nemde?

A metafora a kedvenc nyelvtani elemem all the time, mert a gondolkodásmódom rendekben eltér bárkiétől, így élvezem megosztani a lelkem kis darabját másokkal, és nézni az arcukon kicserepesedő meglepetést.

Meta meta hátán!

És azért beszélünk mi is most erről, mert mai animénk is - többek közt - egy metafora.

Jó, sok animére mondhatnám ezt, de ha megkérdeznék tőlem, melyik anime van a legmélyebben hatással az érzelmeimre, az Angel Beats!-t mondanám, DE ha azt kérdeznék, melyik anime lát bele a legjobban az emberek fejébe, egyértelműen a Black Rock Shooter lenne a legesélyesebb.

Persze, korántsem olyan gyilkos a sztori, mint az Elfen Lied-ban volt, vagy könnyfakasztó, mint a már fent említett Angel Beats!.
Ez az anime a pszichológusunk.

Na bassz, ez egy rossz metaforára sikeredett.

De igaz, ez az az anime, ami nem hagyja magát a nézőt reflektálni, ahogy azt bármilyen anime tenné, a főhőst mozdulatlanul hagyva, - Ó bassz, már értem, miért utálom annyira a Deadman-t - a Black Rock nagyon okoan nem arra akar hatni, hogy mi hogy érzünk közben, hanem arra, hogy azok a szereplők, és csakis ŐK hogy éreznek.
Ez először furcsán hangzik, de mi mégis szimpatizálunk a karakterekkel, ami annak köszönhető, hogy pont olyan emberien viselkednek, mint amilyennek lenniük kell.

 Ehhez egyébként a szinkronszínészek is hozzátesznek.
Komolyan, Hana Kanazawa az egyik legjobb formáját hozza Mato karakterével, mint amit 2010-ben összesen működött.
Mármint, Kaede Tachibana egy angyal, minden érzelem kimutatása nélkül beszél 11 részen át. A Deadman Wonderland - csak nem szabadulok - Shiro-ja pedig még jómagamnak sem jelentene nagy kihívást, csak eszek valami száraz sütit, és elkezdek úgy beszélni, mint egy kiéhezett pedofil.
Tádáám; Nyuszi-san felcseszi a Deadman-rajongók agyát... öhm... hurrá?

Namármost, ugye csupán a jó színészek nem váltanak világot, hát mi teszi mmég emlékezetessé a Fekete Sziklalövőt?
Hát természetesen a látvány!

Azt hiszem nem okoz meglepetést, ha azt mondom, a Black Rock Shooter grafikája nem jó., nemis fantaszikus, hanem egyszerűen fenomenális.
Feminimális, I mean.

Esküszöm, 2010 írtunk, mikor ez az anime kijött, és még mai szemmel is ümberel jó pár idei alkotást.

Persze, most jöhetnének az ellenérvek, hogy az akciót bezzeb jól kispórolták belőle.
Hát én erre meg azt mondom, hogy francokat!

A BRS-t nem egy akció-animének, ám sokkal inkább egy slice-of-life-nak kell tekinteni.

Így pedig kimagaslik a társai közül.

Nem kever bele fiúkat, nem vetkőzteti le a lányokat a végtelenségig, és nincs egyetlen "elesek, és nem veszem észre hogy a melledet fogom" jelenet sem.
Csak a barátság eszméivel, és annak nehézségeiven foglalkozik, azt remekül felvázolva.
A csatajelenetek meg hát... nézze meg őket, aki azért nézi a Shootert!

Tudod, honnan tudod, hogy egy jó animét nézel?
Hogy még a főgonosz is jószívű, és lelkiismeretes.

Értékelés hát!

Nos, gyerekek, ezt az animét ajánlom, de többnyire csak a lányok fogják benne megtalálni a szórakozásukat. Ha első animéd lesz, ugyanez a szabály érvényes. Sőt, ha lehet, egy barátnőddel, vagy A barátnőddel nézd meg, akkor egy kicsit tudtok róla beszélgetni utána. Én alapvetően a lelkiismeretes, jószívű főgonoszoknak ajánlom a megnézését, vagy azoknak, akik mellőzik a vad akciót egy jó történetért serébe.

Én ma is Nyuszi-san voltam, jövőhéten találkozunk!