Srácok, úgy érzem, nem beszélünk eleget. De... tényleg.
Van benne valami!

Mondjuk ki nyugodtan: Az animék nem nyújtanak akkora élvezetet vizuálisan, mint a filmek.
Úgy értem... a játékok legalább félúton vannak a realitás felé, pláne, ha Firts Person játékról van szó. - ezt leginkább a 942. zombiapokalipszisben vettem észre... -
A grafika - valjuk be - nem minden. DE! És ez itt egy hatalmas nagy DE, ezerszer jobban kihat a realitásérzetünkre.
Miért van ez, nem tudom.
De hozzá kell tennem, míg egy animében csak rajzra, és 2D-3D animációra van szükség, például egy robbanás látszatához, - utóbbiból is alig - addig egy játékban, vagy filmben az adott robbanást kötelező a 3D-s térben létrehozni, effekteket adni, hangot rendelni, ha a mangákkal hasonlítjuk össze, és mindehhez a szereplőknek sem nagyon kellene fáziskéséssel reagálniuk.
Sőt, egy animéhez nem kellenek élő emberek, hogy arcmimikát adjanak a karaktereinek, míg ugye a film műfajában - ha nem animációs - egyértelmű, egy új generációs játékban pedig már minden karaktert motion-capture-rel alkottak a monitorra.

Tehát, fennáll a kérdés, hogyan lehet egy anime bármikor is nagyobb durranás egy filmnél?

- Egyértelműen a történet!

- De még mennyire a történet!

- Különösen a végén lévő csavar...

Nem tudom, figyeltétek -e, de a komolyabb hangvételű, 12 részes animék 9-10. részében mindig van valami, ami gyökeresen megváltoztat mindent?
Én asszem...

Más.

Hangban egy anime szerintem - igen, az angel beats a döntő példa - sokkal jobban passzol a képernyőn történő... effektív bármihez.
Úgy érte, Halál-isten! Mennyire jók azok a szinkronhangok!
Aki nézte a Parasyte-ot, tudja, miről beszélek, deee előrerohantam.

Majd linkelek egy példát rá.

Naszóval, kezdjünk végre bele abba, amiért idejöttetek!

A sztori szerint egy Otonashi nevő srác felébred egy számára ismeretlen helyen egy teljes képszakadással.
Amúgy, nem értem az amnéziát, hogy így... ha minden kiesik, miért nem felejtik el, hogy kell beszélni?

Mindegy, szóval:
Alig 5 perce ébredt fel, máris leszúrja egy különös lány, akit Angyalnak hívnak, és elvileg a rend fenntartásáért létezik az iskolában. Az iskola pedig egy külön leszakított dimenzióban létezik, ahova pár halott tini lelke került, látszólag céltalanul.
Viszont, ha normálisan élik az iskolások életét, egyszerűen eltűnnek a semmibe. Épp ezért egy ellenálló fronthoz szegődve a főhős megpróbál minnél tovább halálban maradni, és megoldást találni a történtekre. Valamint egy másik szálon történnek spoilerek.

A kölykök pedig mindent látványosan, és durván csinálnak.

Például a Tornádó -hadművelet! Majd meglátjátok.
Szerintem a legjobb példa arra, - amit már a kritika elején is megjegyeztem - hogy miért tudnak az animék néha többet adni egy filmnél.

Aki figyelmen hagyja ezt a... nos gyenge kis spoilert, az első rész végén, az nyugodtan tekintsen bele ebbe.

Aztán! A karakterek változatosak, ahogy megszokhattuk, bár van egy, akit nem értek.
TK meg ki a Halálisten?!
Mármint... van egy háttértörténete a mangában, de, hacsak nem csatolják Ova-ban hozzá az eredeti sorozathoz ezeket, akkor az nem az anime hibája.

És a poénok! Mert ugye azok mindig elférnek.
Rengeteg poén van ugye azzal kapcsolatban, hogy ebben a világban senki sem tud meghalni, de azon kívül nekem feltűnt, hogy mindig van egy ilyen poénos, nevetgélős rész, aztán meg az egészet átcsavarja valami borzalmas, bűntudatkeltő cucc...

És azér meg is érdemli!
Nem tudom, meg van -e az, mikor Yuri elmeséli a háttértörténetét, és Otonashi ugyanazzal az arckifejezéssel hallgatja végig.
Ez - később tűnt bár fel - arra ösztönöz, hogy Te magad, a néző válts ki érzelmi megnyilvánulásokat.
Nekem ez tökre tetszik.
APROPÓ ugyanezt akarták elérni az Alkonyat szériában is Bella pofátlanul lapos karakterével, csak azért nem sikerült, mert az a kiscsaj VÉGIG olyan arcot vág, mint akinek először vetítik le életében a Bondage Game-et, mellékesen megjegyzik, hogy a mikulás amúgy nem létezik.

Spoiler tartalom

következik, de ez ki a Halálistent érdekel?!

Nem bújhatunk meg ugyanis amögött, hogy ez a VILÁG MÁSODIK LEGSZOMORÚBB ANIMÉJE.

Oké, mostmár azért tényleg ne olvass tovább, csak készíts be zsebkendőt!

Nagyon nagyon durva.
Úgy értem, egyszerűen csak... durva.

Végigkísérjük a főszereplők kalandjait, mindenkit megkedvelünk, és a végén már nem is a harcról szól az egész.
Már tudják, hogy emberként fognak újjászületni, de csak azért harcolnak tovább, egyikük fel is áldozza magát érte, hogy együtt maradjanak.
Mert itt van a metaforizált kutya elásva.
Hogy az angyal sem angyal, csak egy régen odakerült diák, és hogy azért kerültek oda, hogy megbékéljen a lelkük.

Úgy értem...

You know what? fuck it! Fuck my critic, just go, and watch the Anime.
Erről nemakarok többet mondani, beleszerettem.
Ez a kedvenc animém, ennyi! Jövőhéten találkozunk...

Ha szeretnél animét ajánlani nekem, vagy csak örülnél valami kultúr témának ezzel kapcsolatban, küldj egy e-mailt a georabbitstudios@gmail.com címre, vagy fejezd ki tetszésed kommentben.

Na cső!