Nagyon sok szeretettel üdvözlök mindenkit itt az oldalon, ami animékről szól, Rétinyulaknak. Néha megkérdezik, hogy miért ezt a címet adtam a blognak, gondoltam, ennyivel lerendezem.

Beszélgessünk egy kicsit avámpírokról!

Nos, mind azt (NEM)tudjuk, a halhatatlan husszúfogúak legendája egy szakállas férfi agyából pattant ki 1819-ben. - ez azér' egy jó fura mondat volt! Gratulálok, Nyúl!

Aztán!
A vámpírok régen remek gyermeknevelő, és rettegést keltő meséket ihlettek, azok voltak, akiket félelem övezte körbe, és akiket nem lehetett legyőzni, csak ha... egy fakarót kalapáltál a szívébe-- IGEN, MERT LOGIKUS!

Ma meg a vámpír, idézem: Azért szomorú, mert dugják a csaját.

Viccesnek hangzik elmondva, de igaz. A mai értelemben vett vámpír egy gazdag, és rendkívül szexi élőhalott, akinek az a dolga, és napi megélhetése, hogy egy kanapén depizik az életről.

HALÁLISTENMACSEK, LEHET, HOGY ÉN IS VÁMPÍR VAGYOK!!!!!

No de viccet félretéve, én nagyon, értsd NAGYON szeretem a jó vámpíros sztorikat, és szinte imádom az élőhalálos szupergyors... oké, befejezem.

Alényeg az, hogy annak ellenére, hogy a világ tele van jó történetekkel az ilyen hüllődolgokról, megfilmesítésre csak nagyon kevés került.
Meganimésítésre meg valami borzasztóan sok!

Vampire Knight
Diabolik Lovers
Rosario
Hellsing
Shiki
Trinity Blood

És ezzel még csak a felszínt kapargatjuk.

És ezeknek körülbelül a fele egy szépen megírt love-story.

Nem, semmi bajom nincs a szerelmes animékkel, mielőtt valaki erre asszociálna. Sőt, a Kids on the Sloop a mai napig a második-harmadik kedvenc animém, bár a kedvenceimmel kapcsolatos... kapcsolatom egy nagyon hosszú történet lenne, ezért azt egy másik kritikára hagyjuk.

(Psszt, Elfen Lied)

(de komolyan, nézd meg a Kids on the Sloop-ot!)

Vissza a témára!

Szóval... amikor Japán nem éppen arra használja a denevér-ragadozók személyét, hogy 13 éves kislányokat nedvesítsen össze vele, néha beleakadunk egy olyan darabba, amiről a mai kritika is készült.

Az Owari no Seraph-ba!

Csak szerintem állatkirály ez a kép, vagy szerintetek is?

Na, az Owari no Seraph története nagyvonalakban:

Egy vírus kiiktat látszólag minden felnőttet a világon, és csak a 14 év alatti gyerekek élik túl a halálos náthát, akiket rögtön be is fog egy vámpír-különítmény, azzal az önös céllal, hogy szipolyozzák őket pár évig, aztán összepároztassák őket, és újraszipolyozzanak.

Namármost, protagonistánk, Yu is egy ilyen gyerek, éli kis mindennapjait a vámpírváros steampunk falain belül, amíg egyik nap barátja, Mikaela elő nem áll a tervvel, hogy ő, és a "családja megszöknek a vámpírrelytekről, és odakint lelnek menedékre, távol a zsarnokságtól.

A szökési művelet elvárhatóan borzasztó kudarcot vall, ám Yunak sikerül a falakon kívülre menekülnie, ahol belefut a Japán Császári Hold Démon Hadtestbe, akit innentől kezdve csak JCHDH-nak fogok nevezni, és velük karöltve megöli a Sátánt-- AKAROM MONDANI AZ ÖSSZES VÁMPÍRT! Macsek! Mi van velem ma?

Ami ebből az animéből hiányzik, az az expozíció.

ÉS JÓT TESZ NEKI!

Nem tudjuk, hogy kik voltak Yuuék eredeti szülei, azt sem, hogy mi okozta a vírust, de még azt sem, hogy a vámpírok hogyan relytegették a jelenlétüket 21 évszázadon keresztül. A felesleges, és sztorit be nem folyásoló kérdések mind hanyagolva vannak, és a sorozatra nézői szemmel tekintve kívánom, hogy maradjon is így, mert nagyon nem akarom végignézni a kis Mika 8. szülinapját az árvaházban. Nagyon Köszönöm!

Összefoglalnám, nagyjából mit tudunk a főhősökről:

Yuu-t nem szerették a szülei, Kimizukinak van egy beteg nővére, Yoichinek van egy halott nővére, Shinoának van egy nagymellű halott nővére, Guren neve Guren, és mindenki szereti a démonpecsét-robbantotta vámpír szagát kora reggel.

De most mondd, hogy ezek közül bármelyiket is észrevetted, mielőtt rámutattam!

Azért nem feltűnőek, mert nem fontosak, és így nem fogyasztanak vele felesleges időt. Ez jó.

Ami még tetszett, az a vámpírok komolyan vétele.

Az író hagyta a megrendíthetetlen lábakon álló fokhagyma, és fakaró rítus már bevett forgatását, és rendes, démonnal működő fegyvereket adott a katonák kezébe. Ezt is nagyon köszönöm!

Aztán!

A csatajelenetek hihetőek!

Igen, nem nagyzolóak, nem ostobák, nincs bennük "Ez még nem a végső formám" rész, egész egyszerűen hihetőek. Megvettem.

Úgy az egész összeáll.

Végső értékelés!

Nos, én az Owarit ajánlom mindenkinek, aki rég elmerült már a mainstream-ben, és szeretne végre egy olyan animét nézni, ahol nem játszatják vele az expozíció-tutorialt.
Kezdőknek is ajánlom, talán meghatározó lesz, talán nem.

Valamint azoknak, akik szeretik a vámpír-animéket. Ők, megkockáztatom, remekül fognak szórakozni.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, én ma is Nyúl voltam, valamelyik vasárnap találkozunk.
Na sziasztok!