Jó napot kívánokk kedves hölgyeim, és uraim, ma arról fogunk besélgetni, hoy miért nincsen már Elfen Lied!

Igen, tudom, hogy rengetegszer emlegettem fel a kritikáim során a Lied-ot, és nem is véletlenül!
Tényszerű, hogy az egyik kedvencem, de személyes meglátásom, hogy a "kedvenc" animéd sohasem az, amit más emberek várnak el tőled, hogy az legyen, vagy az, amit a leginkább kihatónak találtál az életedre.
És, bár az Elfen örök, és megváltoztathatatlan nyomot hagyott a lelkemben, NEM lehet a kedvenc animém. A kedvenc, nálam mindenképpen azt jelenti, amivel a legjobban tudtam együtt bólogatni, dühöngeni, és ami a leginkább kiszárította a torkomat a végén.

Beszéljünk a Guilty Crown-ról!

Oké, az első, amit kiemelnék ezzel az animével kapcsolatban - és amivel legelőször is szembesülünk a lenyűgöző látvány mellett - az a zene!
Hát gyerekek, ez a zene, ezzel a látvánnyal, én...

Egészen olyan, mintha levennél egy régóta hordott napszemüveget. Ameddig rajtad van, nem feltűnő a másság, de amint leveszed, hirtelen színesebb lesz minden.
Aki nem hisz nekem, nézze meg az anime openingjét magyar felirattal, akinek tetszik, nyugodtan dőlhet hátra, lévén az egész anime éppúgy fog neki tetszeni.

És hogy mennyire jó a zene?

Ismeritek a Deemo - nevű játékot? Egy remek zongora alapú ritmusjáték androidra, és talán mac-re, és, bár van pár közöny-dal, fantasztikus dalokat írtak bele, amik ritmusa tökéletesen lekövethető, az eljátszásukhoz. És nem számoltam másfél alkalommal többet, hogy dubstep lett volna benne, annak ellenére, hogy a játék első fejezetében több mint egy órányi 2-perces zene lelhető fel.

Nade, nem játékot kritizálok, szóval mi köze van egyiknek a másikhoz azon túl, hogy kellemesen japán mind a kettő?
Az, - és ez az egyetlen eset nálam - hogy a Crown soundtrackje ritmusos, dúdolható, fütyölhető, és bármikor elővehető. Lejátszani még nem lehet, de dolgozunk rajta.
Élvezhető, és tökéletesen idomul a jelenetekhez, amikben elhelyezték.

És hogy miért olyan elképesztő? 

 -Halálisten, túl sok kérdést teszek fel a senkinek!

Nos azért, mert szám szerint háromszor csendöl fel magában az animében, ha az openinget, és endinget nem számítjuk. - jobb is, ha átugorjuk, ahogy azt mindig szoktuk.
És, az anime maga 22 részes. Na és ebben csendül fel háromszor.

Igen, olyan monumentális pillanatokban, hogy ha rákérdeznek a címre, kapásból egy ilyen jelenet jut eszembe, nem pedig bármilyen csatajelenet.

Node', elég a szépűzésből, jöjjön a Történet!

A sztori szerint Shu, az egyszerű középiskolás szabadságon van, miután leforgatta a Highscool DxD 3. évadját Issei-ként, és egy zenés videót készül összeállítani az osztálymunkájára való tekintettel, valamint az Egoist nevű egyszemélyes zenekar performanszait hallgatja rendkívül futurisztikus tablet-jén. - ez aztán a hosszú mondat.
Ám egy nap megjelenik rajongásának tárgya a szobája kellős közepén, egy alulöltözött lány képében, aki segítséget kér tőle. Shu megteszi amit tud, így magába szívja a Void-nevezetű erőt irányító drogot, ezzel pedig kiszívhatja az emberek lelkét a testükből, fegyverré alakítva azt, majd, mikor nem használja, visszatölti annak porhüvelyébe.
Logikus, nem?

Minden embernek más fegyver lakozik a lelkében, így változatos eredményeket csalhatunk elő a lehetőségekből, a gépágyútól a hűtőszekrényig. - nem poénkodok, ez így benne van az animében!

A grafika is elsőrangú, és meg merem kockáztatni, hogy nem csak a maga generációjában, de még így egy-két év távlatában is magasan ver pár idei alkotást.

A fegyverek mind eredetiek, és meglepetésszerűen a tulajdonosaik is kidolgozottak.
Minden karakternek előbb ismerjük meg a személyiségét, és aztán a void-ját. - persze csak egy bizonyos pontig, ami a spoilerszekció része.

Spoilerszekció

Sokszor hallottam, sokfelől, hogy a Crown befejezése elborult volt, vagy félresikerült.
Én meg azt mondom, hogy bekaphatják, akik ezt mondják!

Mármint, most komolyan, egy ilyen szituációból ti mennyivel jobbat hoztatok volna ki?

Személy szerint én teljesen átvettem Shu kétségbeesését, és önmagába borulását, mikor elvesztette a karját, és az emberek bizalmát, de nem hittem volna, hogy a végén megbocsájtás kap, sőt, kegyelmet. Mert ez a legerősebb az egész befejezésben! Hogy Shu nem tehet semmit, akármilyen bűnösnek is érzi magát, Iori mindig meg fog neki bocsájtani, még akkor is, ha nem maradt belőle más, csak egy emlék a szívében, meg az Ipod-ján.

Az utolsó, aki hisz benned, megy el elsőként.

Értékelés

Fantaszikus történet, zseniális zenei anyag, szemkápráztató látványvilág, mindez a sztorira vezetve, és tökéletes egységet alkotva vele.

Sajnálom, hogy el lett feledve, és nem értem, hogy miért! Nem is fogom. Lehet, hogy az Elfen Lied sokkal nagyobb érzelemvilágot vonultat fel, és sokkal többet mer vállalni, de a Guilty Crown az az anime, ami minderre vérengzés, és bűntudat keltése nélkül volt képes. Anélkül, hogy velünk szenvedtetné el a saját fájdalmait.

Ezért ez a kedvenc animém, nem más!

Én ma is Nyúl voltam, köszönöm, hogy olvastál. Ha van anime, amiről hallanád a véleményemet, vagy olvasnál kritikát még, küldj el egy javaslatot a georabbitstudios@gmail.com-ra, és egy pár napon belül viszontláthatod az eredményét. Na cső!

Áhh, Halálistenit!
Most már tényleg meg kell csinálnom azt az Elfen Lied ritikát, igaz -e?